ISTEN HOZOTT

Köszönöm, hogy benéztél, érezd otthon magad. Ha bármit találsz, ami érdekel, ami a hasznodra válik, meggyógyít, vagy vitára indít, örülök neki. Szívesen beszélek veled erről, és csaknem bármi másról is, keress meg. A szövegeket link formájában, forrásmegjelöléssel, közösségi médiában való megosztással bátran használhatod, amíg ingyen teszed: ez az én ajándékom. Minden egyéb felhasználási módról kérlek velem beszélj először.

2016. december 13., kedd

Utak

Budavári Bernadett - Detti. Festő, varázsló, gyógyító, csoda. A barátom. A képeit látva kapukat nyitogatok a létezésre, alázattal lépek be rajtuk, s hálásan térek vissza a világából. 

Ahol megtalálhatjátok őket:


"Ha valaha még egyszer elindulok a boldogságomat keresni, nem megyek tovább a farmunk kerítésénél, mert ha ott nem találom, akkor biztos, hogy igazából el sem veszítettem."
/Óz a csodák csodája/

"Ha nem tudod hová mész, oda bármilyen úton eljuthatsz."
/Alíz csodaországban/
Budavári Bernadett: Utak /viasz/


Végre itt van. Ez hatalmas megkönnyebbülés, bár hatalmas csalódás is egyben. Mintha nem tudta volna előre... Az első perctől fogva biztos volt abban, hogy felesleges ekkora utat megtennie. És azt is tudta, ha nem teszi meg, erre sosem talál igazolást, és egész hátralévő életében gyötrődik, attól való félelmében, hogy lemaradt valamiről.

Maga az út persze mesés volt, csodával határos helyzetek és megoldások sora. Ismerős ismeretlenek. Valahonnan mindig egy segítő kéz, egy tökéletes pillanat. Találkozások, beszélgetések, teák és kávék, vacsorák gyöngyfüzére. Felesleges és mégsem.

Enélkül az út nélkül lehet, hogy sosem jön rá, hogy magában keresse a választ. Talán nem. Esetleg nem. Mert azért tudta, de nem bízott magában annyira, hogy hallgasson is saját belső hangjára. Még mindig kívülről várt valami megerősítés-félét.

És annyira hitt a pálmalevelekben, vagyis annyira elhitette magával, hogy hisz bennük.

Most itt van. És tökéletesen közönyös a pálmalevelek iránt. Bármi is van rájuk írva, nincs jelentősége.

Visszagondolt arra a látomásra, ami elindította. Egy női szem egy fátyol mögött. Egy arc részlete, egy napbarnított arcé, tágra nyílt szemmel. Bölcs és erős volt ez a tekintet, tudta, hogy látta már valahol, és , hogy látnia kell még. Elindult megkeresni. Kézenfekvőnek tűnt ez a pálmalevél dolog, hiszen ha minden benne van, akkor a nő is benne van.

Most itt ül a hotelben, az ágy szélén, a baldachin fátyla az arcára hull és ő meredten nézi a tükröt.

Megváltozott az arca útközben, a csodák és a megoldott feladatok érettebbé tették. Tekintete bölcsességet és erőt sugárzott...



2016.08.28





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése