Átjárók

Budavári Bernadett - Detti. Festő, varázsló, gyógyító, csoda. A barátom. A képeit látva kapukat nyitogatok a létezésre, alázattal lépek be rajtuk, s hálásan térek vissza a világából. 

Ahol megtalálhatjátok őket:

http://www.budavaribernadett.hu/

Budavári Bernadett: Átjárók /viasz/

Kedvét lelte a teremtésben, mint időtlen ideje mindig. Játékos csillagként, bujkált a dimenziókban. Elrejtve az emberek szívében, megtalálva a fényben és a sötétben. Miriád része miriád sejtjében. A legnagyszerűbb dolognak a létezést találta, persze, hiszen a nemlét nem létezik... Szelleme minden teremtményének tudatában megmerült, s mindannyijuk nagyszerűségében gyönyörködött. Ha fizikailag határozta meg, voltak helyek, ahol tömegével gyűltek össze, együtt álmodták az illúziót. Más helyeken alig-alig kószáltak páran, nagyon mély álomban vagy szinte már ébren.

Egyik különösen kedves szórakozása a hajnali szellőként való suhanás, s mivel tökéletesen alkotta meg a világot, örömmel suhant a folyamatos hajnal nyomában. Idő s tér mit sem jelentett neki, de kedvtelésből belement a játékba. Élvezettel veszett bele az emberek hajnali világába. Ahányan vagytok, kedveseim, annyi félék vagyunk.

Vannak panelek, melyek mentén elindul a nap, s melyek leegyszerűsítik a világban való eligazodást. S vannak néhányak, akik senkihez se fogható módon, szenvedéllyel, hittel, játékkal vetik bele magukat egy-egy újabb nap álmába. Közel az ébredéshez, közel egymáshoz.

Kezdet s vég nélkül játssza a játékot. Hajnali szellőként suhan közöttük. Előbb-utóbb mindannyian észreveszik, megértik s megélik. S kezdik elölről. Vagy nem.