Deadly voyage - Szertefoszlott álmok

Megint egy kedvenc témám, határok és emberi jogok témakörben. Egy film arról, hogy kilenc elkeseredett fiatal afrikai férfi mindent hátrahagyva felszökik egy teherhajóra, hogy eljusson álmai földjére, Európába. Ez 1992-ben történt. Megtalálták őket, nyolcat közülük különös kegyetlenséggel (hmm, számomra a kegyetlenség egyre különösebb...) megöltek, az egyetlen túlélő, Kingsley Ofosu ma otthon él, Ghánában. Nem az a baj, hogy ez egyszer megtörtént. Néha történnek dolgok, amik tanító erejűek lehetnek. Tulajdonképpen nincs is semmi baj. Csak lázad bennem az igazság, az, hogy tudom, ennél jóval több az ember. Azokat, akik elhagyják az otthonukat és a családjukat, a félelem vezérli. Félelem a háborútól, az üldözéstől, és bár Ghána - Istennek hála - egy békés és fejlődő ország, de akkor és ott ők attól féltek, hogy a családjuk sosem fog kitörni a nyomorból. Mindenki, aki elhagyja az otthonát, fél. Fél attól, ami otthon várna rá, és attól, amit az ismeretlen hozhat. De néha ez az ismeretlen kecsegtetőbb, mint a jól ismert, biztos szenvedés. Mert az a férfi, aki nem tud enni adni a gyerekének, az szenved. Akit a hite miatt üldöznek (a XXI. században, igen), az szenved. És aki úgy száll be egy hajó/repülő/kamion rakterébe, hogy talán utoljára látta a szülőföldjét, az nagyon szenved. De, hogy ennél egyszerűbben közelítsük meg, engem is a félelem hajtott, amikor elmentem Indiába. Attól rettegtem, ha azt a lehetőséget kihagyom, akkor sosem, soha többé nem fogok elindulni. Akkor élve eltemettem volna magam. Persze, lehet, hogy ez végül nem következett volna be, de belülről nagyon úgy nézett ki. 

Van valami Európában, amitől vonzó. Ez a film 25 éve történt eseményeken alapul, és a mai napig jönnek, áradnak ide az emberek a világ minden tájáról, mert itt majd jó lesz. Amerikában pedig egyenesen nagyon jó. Kurva jó a marketingünk, ha még mindig tartja magát ez a tévképzet. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Kingsley - a legutóbbi, 2007-es The Guardian cikk alapján szólva - megtett mindent, hogy letelepedjen Franciaországban, de nem sikerült neki, és most (akkor, 2007-ben) Ghánában él, csaknem azon a színvonalon, ahonnan indult. Eladta a filmes jogokat, de nem fizették ki neki a teljes összeget. A Francia állam százezer euró kártérítést ítélt neki, de sosem kapta meg. Ha találkozok vele, megkérdezem, megérte-e?

És a másik oldal, a befogadó (nem befogadó) fél. Mi. A befogadó FÉL. FÉL attól, hogy ha keverednek a kultúráink, attól szegényebbek leszünk. Fél attól, hogy ha keveredik a DNS-ünk, azzal alantasabbak leszünk. A hatalom attól fél, hogy ha a szabad, bátor és tisztalelkű emberek lesznek többségben, akkor többé nem lesz szükségünk rájuk- és ezt végre fel is mernénk vállalni.

Azok, akik azon a teherhajón agyonverték, lelőtték, félholtan/holtan a viharos tengerbe dobták a potyautasokat, attól féltek, hogy, ha menekültekkel a hajón érnek partot, akkor elveszítik az állásukat. Ha többé nem mehetnek tengerre, és máshoz nem értenek, akkor a családjuk szenvedni fog, nélkülözni. Hmm, a motiváció ugyanaz. Mindkét oldal a jobb élet reményében cselekedett. A tiszta végeredmény: A halott afrikai férfiak családja nem került jobb helyzetbe, és még a fiukat is elvesztették. A legénység tagjai 20 évet kaptak fejenként, a kapitány és az első tiszt életfogytiglant. A családjuk nélkülözte mind őket, mind a jövedelmüket. Kingsley egy irgalmatlan nagy kör és rengeteg próbálkozás után ugyan, de a kiindulópontnál van. Ezek a tények.

Szeretném azt hinni, hogy áldozatuk mégsem volt hiábavaló. Ezt a filmet milliók látták már, és szeretném azt gondolni, hogy volt köztük olyan, akinek hatott az értékítéletére.

A kérdés azonban nem oldódott meg. Nevezzetek álmodozónak, de van megoldás, és ez a megoldás az egyenlőség. Minden ember egyenlő, és ezt rajtam kívül már nagyon sokan hangoztatták. De ne is higgyetek nekem, higgyetek a szíveteknek.

És mi lesz a kultúránk megőrzésével? Őrizzük meg önmagáért, és ne a többi kultúra ellen.
Hogy mi lesz a gazdaságunkkal? Mert, most dübörög? Nevetnem kell. 

Az ápolónői fizetésemből sosem tehettem volna egyetlen lépést sem, még akkor sem, ha a legkorrektebb munkahelyen dolgoztam, a legegyenesebb főnökkel. Ő azonban nem volt saját maga vagy a cég ellensége, kifizette a mi jár, és egy petákkal sem többet. Itt megélni: nem alkalmazotti bérekből, vagy a menekültek kitiltásából lehet. Baromság. Minden magyar családban van legalább egy fő, aki külföldön dolgozik, a jobb élet reményében. Csakhogy, mi nem vagyunk menekültek, mi európai polgárok vagyunk... Oooo, bocsánat, de nem igazán látom értelmét ennek az egésznek.
Az van, hogy ha jobb életet akarunk, azt meg tudjuk teremteni. Én már csak tudom... És a jobb az erőst szubjektív fogalom. De az, hogy kizárunk, korlátozunk, elutasítunk, az nem vezet eredményre.

Deadly voyage - Szertefoszlott álmok (angol hang, felirat nincs)